Persze, megvan, hogy sokat vártam az új blog indításával, és magamhoz képest talán rég írtam, és nem is nagyon kommenteltem másfele, sőt éppenséggel nem is olvastam senkit, akármennyire is hiányoztok.
Volt munkám az elmúlt időben. És annyira kellemetlen úgy írni, hogy VOLT:.. Talpbetéteket árultam telefonon, nagyon speckó, nagyon sok jót ígérő talpbetétet, de sajnos nem voltam elég jó, a napi 4-5 eladás helyett 1-2-kel nem számítottam igazi csúcsnak... Sajnos 2 hét után elváltunk egymástól. Próbálom rejteni, de akármennyire utáltam is azt a munkát, jó érzés volt dolgozni, és teljesen magam alatt vagyok 2 napja, mióta már megint munkanélküli lettem.
Várom már azt az igazi munkahelyet, azt, ahova első pillanattól kezdve imádok lenni, és amit érzek annyira biztosnak, hogy be merjem vállalni az összeköltözést L-lel.
Hát igen, L elég komolyan tervez velem. Néha furcsa még nekem, hogy vele vagyok. De jó értelemben furcsa. Évek óta voltunk nagyon jó barátok... Ránézek, és jó érzéssel tölt el, hogy van. Na...
Mivel 6 évvel idősebb (én voltam neki a szülinapi ajándék... pont a 30. szülinapján jöttünk össze), itt most nekem kell kicsit felnőnöm, moderálnom, nevelnem magam.
Ráadásul az első olyan kapcsolatom, ahol a pasim nem kifejezetten büszke rám, hogyha a népes baráti társaságát leiszom, és utána metál zenére ugrálok... úgy, hogy rajtam kívül egyetlen egyetlen egy ember szereti a társaságban ezt a stílust. Na, van hova fejlődnöm kultúrából. Itt az ideje kinőni azt a kis iszákost... A metálból nem engedek :D
