2013. szeptember 5., csütörtök

nothing special.

még mindig semmi változás munka terén. nem akarom, hogy az egész hónap munka nélkül teljen el. néha miért nem tudok megülni szépen a fenekemen, és miért kell nekem lázadnom a munkahelyek rendszerei ellen... nem értem. tudom, hogy bennem volt a hiba és csak magamnak köszönhetem, hogy még mindig nem sikerült hosszabb távon elhelyezkednem.

abban mondjuk nagy szerencsém van, hogy L van nekem, legalább ha végre találok munkát, akkor lesz már miért/kiért kitartani. ugye a kilátásba helyezett összeköltözés. viszont minden munka nélkül töltött nap csak tovább és tovább lök ettől az álmomtól. tehetetlennek érzem magam, és rohadtul nem tetszik ez a helyzet.

asszem, picit fel vagyok fázva... mintha ma egyszer véreset is pisiltem volna, de utána többször már nem fordult elő, szóval lehet, hogy valamit benéztem. fene se tudja. meg nem érzek amúgy semmi szokásosat, az is lehet, hogy a néha fellépő tünetek csak a kevés folyadékfogyasztás miatt vannak. mert amikor odafigyelek arra, hogy mennyi vizet iszom, akkor egyből minden rendben. az biztos, hogy végetért a mezitláb papucsban sétálás időszaka, ahhoz már túl hideg van. és az is biztos, hogy a csalántea úgy igazán csak citrommal és édesítővel iható... valószínű azért is, mert egy bögre vízbe kapásból 3 filtert teszek, és így olyan majdnem kamillatea szerű íze van, amit sajnos utálok

jajj nem tudom, mi lesz velem, egyelőre minden rohadt kuszának tűnik, és szeretném, ha végre vége lenne ennek a semmire sem vagyok jó érzésnek, időszaknak, és nem sírnék minden reggel, amikor L melóba megy, én meg haza, hogy mindenki megy valahova, iskolába, dolgozni, csak én ülök továbbra is kb kétségbeesve otthon.

2013. augusztus 31., szombat

Beginning.

Persze, megvan, hogy sokat vártam az új blog indításával, és magamhoz képest talán rég írtam, és nem is nagyon kommenteltem másfele, sőt éppenséggel nem is olvastam senkit, akármennyire is hiányoztok.
Volt munkám az elmúlt időben. És annyira kellemetlen úgy írni, hogy VOLT:.. Talpbetéteket árultam telefonon, nagyon speckó, nagyon sok jót ígérő talpbetétet, de sajnos nem voltam elég jó, a napi 4-5 eladás helyett 1-2-kel nem számítottam igazi csúcsnak... Sajnos 2 hét után elváltunk egymástól. Próbálom rejteni, de akármennyire utáltam is azt a munkát, jó érzés volt dolgozni, és teljesen magam alatt vagyok 2 napja, mióta már megint munkanélküli lettem.
Várom már azt az igazi munkahelyet, azt, ahova első pillanattól kezdve imádok lenni, és amit érzek annyira biztosnak, hogy be merjem vállalni az összeköltözést L-lel.
Hát igen, L elég komolyan tervez velem. Néha furcsa még nekem, hogy vele vagyok. De jó értelemben furcsa. Évek óta voltunk nagyon jó barátok... Ránézek, és jó érzéssel tölt el, hogy van. Na...
Mivel 6 évvel idősebb (én voltam neki a szülinapi ajándék... pont a 30. szülinapján jöttünk össze), itt most nekem kell kicsit felnőnöm, moderálnom, nevelnem magam. 
Ráadásul az első olyan kapcsolatom, ahol a pasim nem kifejezetten büszke rám, hogyha a népes baráti társaságát leiszom, és utána metál zenére ugrálok... úgy, hogy rajtam kívül egyetlen egyetlen egy ember szereti a társaságban ezt a stílust. Na, van hova fejlődnöm kultúrából. Itt az ideje kinőni azt a kis iszákost... A metálból nem engedek :D